9.  Az országrészek Kálmán király idejében

      Szent István király mindkét művét, az egyházszervezet és a magyar államszervezet kiépítését is befejezte Kálmán király. Az anyaországban a nádor bíráskodását határozta meg, a királyi személyes jelenlét bíróságában. / Ez a kúria és a királyi itélőtábla XVI. század előtti előzménye. Már Szent István király is a nádorra bízta a bíráskodást, de a végső döntéshozást magának fenntartotta. Ez lesz később a királyi személyes jelenlét bírósága, melyben később a nádor curiális comese: az országbíró, majd később időnként a tárnokmester ítél. A XVI. században ebből jön létre a Kúria, mely két részre oszlik: a Hétszemélyes Tábla és a Királyi Itélőtábla./

     Az anyaországon kívül eső részeken, azokban a részekben, melyeket csak Szent István és Szent László király csatoltak valójában, igazán Magyarországhoz, s amelyeket földrajzi fekvésük is elválasztott; - a nádorispánnak megfelelő hatáskörrel főembereket, kormányzókat rendelt ki a területre.

    Így a Meszesen túl, Erdélyben, melyet erdős hegyek láncolata választott el az országtól; ott, hol még alig valamivel több, mint száz éve Gyula, a törzsvajda uralkodott; a nádorispán azonos rangú társa, a régi törzsfő, a vajda nevet nyerte. / Vojvoda= hadvezér/

Ez a kifejezés azután a latin terminológiában kiszorított minden más „princeps” és „dux” kifejezést. // Mint Pauler Gyula mondja jegyzeteiben:” Az nem állítható bizonyosan, hogy Erdélynek talán időnként ne lettek volna, már Kálmán előtt is, valami külön fejei, mint a KK.c. 38./ FI. II. 140./mesés Zoltánja, de az első, biztos erdélyi „princeps”: Mercurius volt.

/ Kálmán király 1111. és 1113. évi és Zobori okleveleiben és Fejérpataky: Kálmán király oklevelei:  I.h. 44./ 62 II./

Benedek vajda, Imre király idejében még felváltva „dux” és „waywodának”neveztetik.

/CD. III./1. 319./ Ez időtől állandóan vajda uralkodik Erdélyben.

   A későbbi Árpád-házi hercegek, ha „dux Transsylvaniae”voltak, a vajdánál magasabb állást foglaltak el.” – Ők nem vajdák, hanem Erdély hercegei voltak! //

     Szt. László 1091-ben foglalta el Horvátországot, majd Kálmán a teljes horvát területet és Dalmáciát 1105-ben csatolta Magyarországhoz. Szent László király még rokoni kapcsolat és örökség címén foglalta el a területet, Zvonimir király 1087. évi halála után. A hajdani horvát királyok, mint „római helytartók”, Bizánc hűbéresei voltak. A velencei dózse szintén igényt tartott a „dux Dalmatiae et Croatiae címre, melyről letett, mikor Kálmán elfoglalta Dalmáciát. A Meráni ház is így változtatta címét a „tengermellék= Meránia hecege címre! – A Horvát-Magyar Unió, bár a tizenkét horvát nemesi családdal kötött szerződéssel létrejött, de ez az unió, minthogy hódítással született meg, valójában nem biztosított Horvátországnak  szuverén társországi jogot.

   A horvát király rangja nem a régi formájában ment át a magyar királyra, mintegy valóságos perszonálunióban, mint azt a mai horvátok valótlanul hirdetik.

   Ezt bizonyítja, hogy a pápák, Zvonimir király hűbéres esküje alapján, melyet a pápának tett, - sohasem léptek fel igénnyel a magyar királyok ellen, s Kálmán király viszonyát Horvátországhoz a 300 évvel ezelőtt élt horvát tudós, Lucius is így értelmezi és elismeri:

„ Ideo Colomannum Croatas pro subditis regni Ungariae habuisse et deinde eius successores multa pro temporum diversitate ex arbitrio mutasse, inferius suo loco patebit.” -  A magyar király, hódítással szerezte meg Horvátországot és Dalmáciát, ezek a részek, mint társországok, Erdélyhez és Szlavóniához hasonlóan, csak tartományai voltak a Magyar Királyságnak. Külön koronával nem lett megkoronázva a magyar király ezekben a társországokban. Így a meghódított Horvátországban sem lett horvát koronával megkoronázva, úgy amint a nyugati hűbéri szokásjog szerint, az újonnan meghódított királyságok esetén szokásban volt. / Ez kiemelten megfigyelhető és összehasonlítható könyvünkben, hiszen végig ezen a gondolatmenet nyomán haladunk!/

A magyarok, csak a Magyar Szent Koronával koronáztak. A Szent Korona országai csak hercegségnek tekinthetők, mint azt az Árpád-házi királyok idején értelmezték, mikor az ifjabb király, a trónörökös Erdély hercege/ vagy mint néha mondták erdélyi király/ címet viselt, a másik királyfi Szlavónia hercege címet. Horvát hercegi címet egyik sem viselt, itt mindig a bán képviselte a magyar királyt. – Sőt, az Anjouk idején a király csak:

 „in Sigullum Hungariae et Transsylvaniae” hitelesítette iratait. /De a régi horvát korona egyik lemeze bele lett illesztve a magyar Szent Koronába!- Lásd könyvünkben a koronázási részt!/

    Tehát, bár a horvátok büszkén emlegetik a horvát-magyar uniót, /melyet, mint a Janovits család büszkén vallja, ősük hírdetett ki /- ez a régi megállapodás, valójában csak, a meghódolás, a magyar király fennhatóságának jogi elismerése volt.

     Az unió a magyar királyt a régi horvát királyok feudális jog szerinti kötelezettségei közül semmire nem kötelezte. – A horvátok  viszonylagos önállósága, csak a török idő során következett be, mivel külön országgyűlésük, az erdélyi országgyűléshez hasonlóan, a török Magyarországról történt kiűzése után is fennmaradt.

       Az új szerzeménybe, Horvátországba, Kálmán szintén helytartót, kormányzót rendelt. Őt, mint a régi horvát királyok után következő első személyt, bánnak nevezte ezután magyar és horvát egyaránt.

     De a föld, amely felett rendelkezett és parancsolt volna a horvát bán, aránylag csekély volt. Ezért a bán alá rendelte Kálmán mindazt a területet is, ami Magyarországból, kivéve a keleti csúcson a Szerémséget, a Dráván túl feküdt. Az a geográfiai szempont, amely Erdélynél érvényesült, itt is döntött. Oly annyira, hogy még a Dráván inneni megyéknek, Zalának, Somogynak, Baranyának a Dráván túl terjedő részei is a bán fennhatósága alá kerültek.

   /Az első bán, kiről említés történik, igaz, hogy a Hist. S. Cristofori XIV. századbeli forrásában: Ugra, „Ungrorum rex, ducem suum nomine Ugram, quere Sclavorum vulgus Banum vocat.”/ Farlati i.h. 133./ A még későbbkori , szintén XIV. századbeli Dandolo velencei dózse szerint, -/kiről azonban kevésbbé lehet feltenni, hogy a maga nomenclaturáját alkalmazta a XII. századra /-  1116-ban: „ Bannum in fugam vertit”.

/ Muratori XII. 266. I. /- továbbá: Egy Alexius banus-t említ még II. Béla előtti időből III. Béla 1181-ben. /T.k. I. 4./  Ez tehát az Ugra után névszerint ismert első bán. / Pauler Gyula jegyzetei/

     Hogy a tulajdonképpeni magyar megyék részei a bán alá tartoztak, annak az első nyoma a Dráván túl: mikor II. László idejében Belos bán a Somogyvárhoz csatolt Dumbrova földre nézve ítél. / T.k. I.2./ - IV. Béla alatt Hudina és társainak, kik a somogy megyei Vízköz földét bírták, a bán alatt is kellett hadiszolgálatot teljesíteniük. /W. XI. 344./

1276-ban Pousa és társa Dráván túli, Somogy megyei népei kivétetnek a bán helyettese, a kőrösi ispán alól: ”de eos reservantes reliquentes iudico bani tocius Slavoniae.”

/CD. VII./5. 593./

    A Muraközre azonban ez nem vonatkozik, mint azt Krajner „ Uvsprünliche  Staatsvevfassung Ung” /CD. II. 414. után 55.l. / hibásan véli. Mert itt a kérdéses esetben nem bizonyos kormányzati cselekményről van szó, hanem csak egy bizonyos adózás alól való felmentésről; - mely adó korábban a királyt, vagy a bánt illette. Itt úgy látszik, hogy a bánról, mint az esetlegesen éppen akkor egyúttal zalai ispánról és jogairól van szó. Ezt bizonyítja a következő is: „neque aliquis alter alius… audeat aggravare.” Ugyanis curialis comes a bán helyett, csak mint főispán helyett járhatott el. – Hogy ki volt bán 1203-ban azt nem tudjuk, de 1199- és 1200-ban Benedek, Miklós bánok voltak egyúttal zalai ispánok is. /CD. II. 348. 365., T.k. I. 9./- Zalai ispán 1203-ban Bánk volt. / CD. VI./2. 362./

Pauler Gyula jegyzetei alapján./

    Kimondottan a bán földjének vette Kálmán király, minden közelebbi megjelölés nélkül, azokat a Dráván túli „tót” vidékeket, amelyek számára László király a zágrábi, vagy, mint eleinte mondták, zagori püspökséget alapította; s amely terület ekkor szerveződött és oszlott vármegyékre, Magyarországhoz hasonlóan, ha nem is vele egyszerre.  Ebben az időben ezeknek a vármegyéknek a száma itt igen nagy, viszont ebből következőleg a területük általában véve igen kicsi volt. Ezek a görbe területű országban sok kis elszigetelt részt alkottak, ahová külön-külön kormányzat kellett. Viszont ezeken a területeken nem volt nemesség, esetleg, ha volt is, igen kis létszámú. Így a terület nagy része itt királyi birtok volt; s így a helyi ispánoknak gyakorlatilag itt sem volt kisebb területük, mint a tiszántúli és a dunamelléki, magyarországi nagy megyékben, ahol a nemesi birtok is több volt. Így a szlavóniai ispánoknak a jövedelme sem volt kevesebb a magyarországi ispánokénál. Ezeken az erdőborította vidékeken, mint más szláv népeknél, például az oroszoknál is, az adót a nyestbőrök tették ki.

    Ezeket eredetileg természetben adták, „kuna” nevet viselt az adónem, de később, mint a volgai bolgároknál a IX. században, pénzben megváltották. De az adónem „kuna” neve ezután is megmaradt. Kálmán király a nyest-adót 12 dénárban állapította meg.

    A legelső megyék közé, melyek itt alakultak, tartozott a Szávától Északra Zágráb, ahol a püspök székelt; és közel a Drávához, a német határhoz Varasd, amely nevét valamely magyar emberről vehette. /II. Endre korában már említtetik a föld, melyet II. István „in Zagrabiensi parochia” adott. /CD. II. 91/ -  III. Béla alatt említenek egy II. Béla korabeli

„comes de Garestin”-t. /T.k. I.4./ Varasd, mint név:W.VII. 201.

/   A Kőrös / másképpen:Körös, bár a név nem a kör szóból származik, mint a folyóknál, a Körösöknél, hanem a kőrisfa nevéből!/  és a többi Dráván túli vármegyékre vonatkozó adatok összegyüjtve: Pesty; - Várispánságok története 204. 233. 241-244. 301. 319.354.389. s k.L.II. Eltűnt régi vármegyék II.231. s L.k.II. , 271. 449.448. II./Ryacha stb. kiejtése legalább a XV. századig Rojcsa volt= Mai Roviscse. Csánky: Kőrös megye Ért. TT. XV./12.17.

Orbász megye fekvésére útbaigazító az az 1295. évi oklevél /HD. VIII. 361./, mely szerint „portus Supra Zawam existintis, Alsó-Gradisca nuncupati, qui versus Urbaz transit”.

  Hogy e megyék már a XII. század közepén fennállt 72 vármegye között vannak az előbbiek is mutatják. – Pauler Gyula jegyzeteiből!/

   Zágrábtól Keletre, a hadút mellett keletkezett Kőrös és három kisebb vármegye: Maróca/ a Zágrábtól Észak-Keletre fekvő Moravcse/; Rojcsa / másképp Roviscse/; és a Lónya, Pakra, Száva összefolyásánál, a Monoszlai- hegységtől délre Garesnica

/ magyarosan Gerzence/- Ezek a kis vármegyék a későbbi idők során beleolvadtak Kőrös vármegyébe./

      A Száván túl, részben a hegyek aljában, melyek Magyarországot Horvátországtól elválasztották, támadt Jaszka vidékén Podgoria, a Kulpán túl, a Korána mentén, Szlain vidékén Gorica / magyarosan Gercse/; a Glinától Keletre, az Unna felé Gora; az alsó Unna mindkét partján Vodicsáig, aztán a Száva mentén, a jobb és később a bal parton is,

- a Pakra torkolattól a mai Gradiska vidékéig: Dubica. Majd a Szána körül, a Kozára-hegységtől Délre, le Bihácsig, a felső Unna és a Szana közt: Szana megye/Zana/; attól pedig Észak-Keletre, a Száva jobb partján Orbász, mely már Keletre, a Boszna völgyében lakó szerb törzsek szomszédja volt. A szláv lakosság erre a területre folytonosan szivárgott Délről; s lassan a magyarok is kezdtek ide betelepedni. Kisebb csapatokban Zára vidékéig, le Cetináig, főleg azonban a Száva és a Kulpa összefolyása táján, s a Kulpán túl, Gorában, majd Gozd és a határok felé, ahol egy pont még évszázadok múlva is „László király határa” nevet viselt. Erről az újjonan szervezett vidékről, a hadútból a Kapronca táján kiágazva, Dél felé. Csázma irányában, majd Keletre fordulva, Pozsega vármegyébe, - a régi birtokokba út vezetett, melyet még késő évszázadok után is „Kálmán király útjának” neveztek. S annak mentén még egy évszázad múlva is „Kálmán király hídját” s „útját” emlegették.

Oldal: Az országrészek Kálmán király idejében
MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI ÉS EGYHÁZMEGYÉI AZ ÁLLAMALAPÍTÁS KORÁTÓL - © 2008 - 2024 - magyarvarmegyek.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat