3. A magyarországi vármegyék a XII. XIII. században így következtek:               

    Azok a vármegyék, amelyek a Szent István király halálát követő időben a 45 vármegye között már szerepeltek, csak nevük feltüntetésével jelennek meg a következő felsorolásnál.

     A Duna és a Dráva közti területen fekvő megyék:

 / Területeiből egyes részek a folyókon túl is kiterjedtek. / 

Moson 

Sopron 

    Locsmánd:    Sopron és Vas megye köz, a Répce felső folyásánál, a német határ felé, határvédelemre alakult Locsmánd, melynek vára később Landsér lett. 

Vas

Zala

Baranya 

Tolna 

Fejér 

Veszprém 

    Bakony:    Lakatlan, rengeteg erdővel borított területen képződött Bakony megye, mely kitűnő vadászterület volt, a mai Veszprém megye közepén, a Győr megyétől Zala vármegyéig terjedő részen. 

Karakó 

Győr 

Esztergom 

    Pilis  - régebbi nevén, az első 45 vármegye között: Visegrád 

    A Dunán innen, vagyis a bal parton feküdtek: 

Komárom 

Pozsony 

Trencsén 

    Bolondos / Bolondóc/ -------------- végvár  

   Bánya ------------------------------------végvár 

   Galgóc / másként: Szolgagyőr/---végvár  

   Sempte ----------------------------------végvár :   A Vág mentén, mintegy nyolc geográfiai mérföldnyi, vagyis hatvan kilóméternyi szakaszon; egymástól majdnem egyenlő távolságra, a Vág bal partján alakult a négy várispánság. Régi szláv várak. Sempte azon a ponton feküdt, ahol a németországi, Pozsony felől jövő út a Vágon átkelt és Nyitrára, s onnét tovább, az ország belsejébe tartott. Ezek a várispánságok is határvédelemre alakultak. 

    Galgóc és Bánya, a mai Bánkánál, szemben Pöstyénnel, melynek hévizei régen a Vág bal partján fakadtak s talán a bányai várnak is a nevét adták - / mert szlávul a bánya forrást és fürdőt is jelent/- jelentékeny révek fölött uralkodtak. 

    Bolondos sziklavára kitöltötte azt az űrt, mely Bánya és Trencsén közt feküdt. 

   Mind a négy vár, éppen, mint Trencsén, a gyakorta ellenséges, rabló németekkel, csehekkel, morvákkal szemben igen alkalmas volt, hogy a Vág őreinek gyülekezőhelyül, veszély idején menedékül szolgáljon.

     Mindegyik pontra tehát külön ispánt rendeltek. A kis területen azonban nem lehetett négy vármegyének kihasítani annyi földet, amennyire a vár eltartásához szükség volt. Ezért más vármegyék földjeiről rendeltek ki várnépeket, s csatoltak a négy várhoz földeket. Ebből következik, hogy a négy vág-menti vár megyéje nem volt valami összefüggő egész, hanem szerteszéjjel feküdt a szomszéd vármegyék területén. Gyakran megesett, hogy egy-egy faluban két-háromféle várhoz tartozó emberek laktak. Ez az elszórtság idővel még növekedett, amint a várnépek is ide, vagy oda mentek; - ott, ahol lehetett új földet szereztek; ha szükséges volt új földet kaptak; - de váraikkal ezután is kapcsolatban maradtak. Megtörtént az idők múlásával ez már más vármegyék embereivel is. Nem volt szokatlan. Például volt eset, hogy a pozsonyi várnak szolgáló népek Apostag és Dunaföldvár között, a mai Fejér megye déli csücskénél laktak. De sehol sem feltűnő ez oly nagymértékben, mint a most említett négy Vág melléki „törpe”-vármegye esetében. Legegységesebb a semptei várbirtok volt. Leginkább szét volt szórva Galgóc-vár megyéje, melynek területén, valószínűleg a későbbi Nyitra megyei Alsó- és Felső-Récsény körül, a Galgóctól Nyitrára vezető úton egy Szolgagyőr nevű második vár is keletkezett, mely a galgóci ispán fennhatósága alá tartozott, Galgóccal egy megyét képezve. Úgyhogy ezt a vármegyét hol Galgócnak, hol Szolgagyőrnek nevezték.

    Bolondosnak Biharban is volt birtoka.” Szolgagyőri várnépekkel” és várfölddel Zalában, Tolnában, Pestben is találkozunk.

     A várbéli vitézlő és szolgáló nép rendeltetésénél fogva azonban e’ négy vár földjei elsősorban, legnagyobbrészt a szomszédságban: Pozsonyban, Nyitrában, Barsban, Komáromban feküdtek. 

Nyitra 

Bars 

    Zólyom:   Barstól Észak-Keletre, a Garam völgyében, nagy hegyek közt, rengeteg erdőség aljában alakult Zólyom vármegye, melynek területe alkalmas vadászó és halászó helye volt a királynak. Területén, talán valamivel a zólyomi váron túl, a mai Strázsa irányában, kőből és fából rakott gyepük voltak, melyeket a hagyomány szerint a honfoglaló magyarok raktak, hogy csehek, lengyelek, morvák „tolvajkodva” az országba ne jöhessenek. / Gyepü= járhatalanná, áthatolhatatlanná tett terület./

     De a gyepükön túlra és még Északabbra, Nyugatra, a magas hegyeken túl, a Vág forrásvidékére: Liptóra és a Túróc folyó /vagy inkább csak patak/völgyére is, a későbbi Túróc vármegyére, egész a Kárpátok koronájáig, a Duna és a Visztula vízválasztójáig is kiterjedt a zólyomi ispán / procurator Zolomiensis / hatásköre. Abban a mértékben, amint arra szükség volt a régi, barbár időkben nem egészen lakatlan, de azután elnéptelenült, rengeteg erdővel borított vidéken, miután ismét megkezdődött a telepedés. A telepesek fölött valamiféle kormányzatra most már itt is szükség volt.

      Zólyom vármegye területe magában foglalta a későbbi Túróc, Liptó és Árva vármegyék területét is; melyek közül Túróc és Liptó majd csak a XIII. század végén, XIV. század elején lett önálló vármegyévé, Árva pedig, csak a XIV. század közepén.

    Kapcsolódó honlap: http://lehoczkynemzetseg.hupont.hu/

Hont 

Nógrád 

Pest 

Bodrog 

Bács 

Csongrád 

Szolnok 

Újvár 

   A Tiszán innen elterülő vármegyék:

     Gömör:  Nógrád és Borsod megyék között képződött Gömör vármegye.

     Szepes:  Újvár megyétől Észak-Nyugatra , a Felső-Hernád völgyében, a „szepesi erdőben” keletkezett Szepes vármegye, mely átterjedt a Poprád völgyébe is, mely Lengyelország felé nyílt és a sík lengyel területtel szinte egységet alkotott, mintha ahhoz tartoznék; - s ezért a lengyelek gyakran fájlalták, hogy a terület magyar birtokba került.

      A gyepük, melyeket a hagyomány szerint már a honfoglalás idejében Bors vezér rakott, a mai Bélától Északra, Toporctól Délre vonultak a Poprád mindkét partján, s azokon túl sűrű erdőség, a mai Podolin és Lubló tája következett, amely már Lengyelországhoz tartozott.

Borsod 

Zemplén 

Ung 

Borsva 

    A Tiszán túl:

    Ugocsa:   Szatmártól Északra, a Felső-Tisza mentén, Keletre, a rengeteg erdőségekre dőlve, melyek innen kezdve az ország határáig vonultak, mintegy belőlük kihasítva született Ugocsa vármegye, melynek neve valaha élt személyre emlékezett.

Szatmár 

Szabolcs 

   Kraszna:  Bihartól Keletre, a Szamosba ömlő Kraszna mentében keletkezett Kraszna vármegye.

Bihar 

Békés 

Zaránd 

Arad 

Csanád 

Keve 

Temes 

     Krassó:   Délen, a Duna mellett, Kevétől, Csanádtól Keletre, a Temes és a Krassó folyók mentén keletkeztek Temes és Krassó vármegyék.

 

   Erdélyben:

      /Erdélyi/ Szolnok:  Kraszna megyétől Észak-Keletre, a Kraszna, Szilágy, Közép-Szamos és a Lápos mentében, benyúlva a hegyek közé, Erdélybe, a Gutin aljába, keletkezett egy másik Szolnok vármegye, melyet megkülönböztetésül a Tisza melletti Szolnoktól – időnként – „ Erdélyi Szolnoknak” neveztek s a Szatmár és Doboka közti területet foglalta magában. 

     Hogy az erdélyi Szolnok külön vármegye volt és nem azonos a Tisza-melléki Szolnokkal, kitűnik onnan, hogy 1233-ban  megkülönböztetik, mint „Diocesis Ultrasilvaniae Sita”-t. /W. VI. 545. I. Sztáray okl. I. 1./ Míg ugyanezen időben, 1234-ben, csak „jobbagiones castri de Zonue”-ról van szó; - olyan ügyben, amelyben az országbíró ítél. Itt Szőregre való poroszló szerepel; - ez pedig, a Tisza melletti Szolnokra utal. Volt olyan elképzelés a történészek körében, hogy a „diocesis Ultrasilvaniae” kifejezés csak az egységes Szolnok vármegye egyházi felosztására vonatkozik. / Pesty: Eltűnt vármegyék I. 45./- „De ez nagyon erőltetett okoskodás, el nem fogadható, mert a felosztás kiemelésére semmi ok nincs, s bizonyosan csak az erdélyi – világi – hovatartozását jelzi a magyarországi  Szolnokkal ellentétben.”/ Pauler Gyula / A későbbi, már jól ismert vármegyék közt van Közép-Szolnok vármegye. Hogy ez a régi, Erdélyi Szolnokhoz tartozott, mutatja, hogy kezdetben – mint már 1270-ben / CD. V./2. 559./ ; majd azután , később / Anjou Ok. III.61; 63./ ; és még később, a XV. századig a terület Külső-Szolnok nevet viselt. / Csánky:I. 545./ A későbbi Külső-Szolnok vármegye már a „külső” jelzőt csak a XV. század húszas éveiben kapta. / Csánky: i.h. 665./

   /Az egri püspökség szabadalomlevelében, 1271-ben/CD. V/1. 157./ említett „Kuszolnok” – ha az olvasás jó! – nem lehet az a Szolnok, mely a váci egyházmegyéhez tartozott, hanem annak legfeljebb egyik része. Ez esetben „Kis-Szolnoknak” kell olvasni és nem „Külső-Szolnoknak.” – Pauler Gyula /

Doboka 

Kolos 

Torda 

   Küküllő:    Erdély keleti részében, a két Küküllő mentén keletkezett küküllő vármegye.             

 /Erdélyi/ Fehér

 

    Dráván túl:

Szerém 

Valkó 

Pozsega 

     Gerence / vagy: Gerzence/ - 

     Rojcsa /másképp: Roviscse/- 

     Varasd:    Kőrös megye közepén, a későbbi Verőce vármegye és   Zágráb határa közt félúton, a későbbi Kőrös vármegye -területén képződött mindhárom megye, vagy inkább zsupánia.

     Kőrös----

     Maroca:  Zágráb városától Észak-Keletre; Zágráb, Varasd, Kőrös megyék találkozásánál Podgoria; ---Gorica;---Gora:     Négy vármegye is képződött a későbbi nagykiterjedésű Zágráb   vármegye területén. Podgorja zsupánia a Varasd déli szélén lévő,   Zagorjától délre feküdt. 

    A Szávától Délre és az Una folyótól Keletre, a határon,három vármegye:

Dubica 

Szana  

Orbász  

    Horvátországban voltak: 

  Modrus /a Gozd hegyei közt, szláv zsupánia/ 

  Vinodol / a tengerparton - Vinodol és Veglia, valójában Dalmácia / 

  Veglia /sziget Vinodollal szemben/

   Az előbbi három terület a Frangepánoké. Nem igazi, régi horvát zsupánia.

   Pápai és későbbi magyar adomány. Veglia grófsága pápai adomány eredetileg, s a Frangepánok őse, a római Pierleon családból származó Miklós volt az, aki Segniába költözött 604. után. Utóda, Duyn 1133-ban már Veglia grófjának iratott. Modrus zsupániát, a Gozd hegyei közt, mint comitatust adományozta, megerősítőleg, III. Béla király, a Frangepánok közül való Bertalan ispánnak.  Bertalannak fia nem volt, ezért 1193-ban III. Béla úgy rendelte el oklevelében, hogy Bertalan birtokait, testvérétől származó valamelyik unokája örökölje. Ezt 1209-ben II. Endre megerősítette, Bertalan ispán testvérének az unokája, Jerindó számára, aki ugyanebben az adományban még megkapta a Spalato körül fekvő Fara, Brazen, Corsula és Laugursta szigeteket is. – Ezt III. Honorius pápa is megerősítette. Hozzá ezután II. Jerindó még megkapta 1223-ban II. Andrástól Vinodolt is. – Ezeket az adományleveleket átírva, minden adományt megerősített azután IV. Béla is 1242-ben.

    Az ősi zsupániák Horvátországban: 

    Északon, Liborniában: 

 Gecske / Gacsko/ 

Corbavia 

Busán /Likka/

     Velebittől Délre, a mai Dalmáciában:

Cleuna 

Imoski 

Pelva 

Pset 

Bribir /Brebir/ 

Nona 

Téna /Knin vagy: Tenen / 

Sidraga 

Smina 

Cettina / Cetina/ 

Primorje /Tengermellék/:-  Ezek a horvát zsupániák a tizenkét horvát nemesi nemzetség birtokai. Ezek az előkelő nemzetségek voltak csak a magyar nemesekkel egyenlő helyzetben, mert jószágaik, embereik után adót csak ők nem fizettek, és csak hadiszolgálattal tartoztak a magyar királynak, tíz-tíz fegyverest állítva hadseregéhez. 

     Ezek a családok: legelöl a Kacsicsok, Kukarok, Svacsicsok, Csudomiricsok, Muricsok vagy Magorovicsok és Subicsok /Zrínyiek ősei/; azután a kisebb Gusicsok, Karinánok vagy Lapcsánok, Polecsicsek, Lacsnicsicsek, Jamometicsek és Tugomericsok.

 

  A Dalmát városok: 

Zeng / Senj , Segnia / 

Clissa 

Spalato                                  

Almissa 

Trau      

Sebenico 

Scardona 

Tengerfehérvár / Belgrád / 

Vrana / Aurania / 

Zára / Jadra / 

Nona

 Arbe  

Bukar                                        

Cerso                                

Veglia /szigeten /  

   A 72 vármegyének 72 zászlóalj felelt meg / agmina castrorum /, melyek a magyar király parancsára, amikor akarta, „egy tömegbe gyűlve” harcba szálltak.

A megyei hadban az ispán alatt vonultak hadba: 

    A vitézek, kik hadiszolgálat fejében és minden más kötelezettség nélkül kaptak birtokot a királyoktól - / ők voltak a nemes várjobbágyok és a hozzájuk felemelt szállásadó várjobbágyok / -, továbbá a különféle várnépek és vendégek, kik a szükséglethez képest és szerződésük szerint; hol a tizedik, hol a nyolcadik embert, vagy még többet állítottak ki, e’ zászlók alá gyűltek; s ezekhez csatlakoztak a szabad magyarok, a nemesek is, kik ugyan nem voltak kötelesek a királyi sereggel másképp, mint a haza védelmére fölkelni; - de szerették a harcot, a zsákmányt; szívesen megfeleltek a királyi várakozásnak, hogy kövessék zászlaját, de nem voltak elég előkelő emberek, hogy közvetlenül hozzá szegődtek volna, mint az „urak”, hogy közvetlenül a király mellett lovagolhattak volna, mint a király udvari tisztjei, „jobbágyai”. 

  / Értsd: királyi jobbágy = előkelő nemes tiszt; „jobbágy Úr”= optimates= jobbak, előkelőbbek! - „Úr” alatt értsd: a törzs és nemzetségfőket, azok utódait, a seniorokat, kik saját hadat is állítottak, valamint a vármegyétől független, nagyobb birtokot nyert, idegenből származó előkelő lovagokat és azok utódait!

    Azok az egyszerűbb szabad nemesek, más néven milesek, kik nem voltak elég tekintélyes emberek, de a király seregéhez szabad akaratukból csatlakoztak, ez időtől kezdték magukat „serviens regis”-nek, azaz királyi szolgálattevőnek nevezni, s a király is így nevezte őket. Természetesen a „serviens regis” kifejezés egy tágabb értelmet fed, hiszen a megyei comeseket és az udvari „jobbágyurakat”is általánosan a királyi szolgálattevők közt kell érteni; de szűkebb értelemben, minthogy a comesek comesként és optimatesként vannak jelölve; serviens regis alatt a közönséges nemeseket kell érteni, vagyis a majd a XIV. század köznemesét!  

    Az „optimates”= „jobbágyurak” réteg mióta a magyar királyi udvar fénye növekedett és szerveződött, szintén emelkedtek tekintélyben; méltóságokká lettek. Úgyhogy már nemcsak a nádorispán, nemcsak az országbíró volt a királyi tanács tagja és országnagy, hanem azoknak az embereknek a fejei is / mesterei, mint a németből vett kifejezés nevezte őket /, akik a királyi udvarban, a királyi okmányokban így kezdtek szerepelni: - a tárnokok, kik a királyi vagyonra felügyeltek, az asztalnokok, kik a királyi asztal körül szolgálatot teljesítettek, a pohárnokok, a főlovászmester stb.

     A jobbágy szó a török jogubi= jobbak, kapitányok szóból származik és vazallust jelent.

    Több jelentési fokozata van: 

1. legfelül - jobbágyurak;
2. királyi jobbágy = iobbagio regis, vagyis a király előkelő familiárisa; -  az előbbiek országos, szabad nemesek;
3. nemes várjobbágy= megyei hűbéres nemes, nem országos, megyei függésben van;
4. szállásadó várjobbágy, megyei hűbéres vitéz, szállásadó és még néhány más kötelezettséggel;
5. földesúri jobbágy = földesúri vitéz;
6. végül a XIV. században már jobbágynak nevezett paraszt./                                                                                                                                             

      Hány ember gyűlt egy-egy ispán zászlaja alá? Természetesen a körülmények szerint változott, de meglehetős egyformaságot tehetünk fel, minthogy a várföldek és vártartozékok közt sem lehetett eleinte különösképpen túl nagy eltérés. A várbeli népek zászlóaljára általánosságban úgy 300-400 lovast tehetünk, úgyhogy a magyar király ezidőben 25-30000 lovassal rendelkezett, amely had igen nagynak tekinthető azon korban. És ehhez még hozzászámíthatjuk a seniorok által felállított hadkontingenseket is.    

 

    IV. Béla az előbbi kisvármegyékből több várbirtokot eladományozott a tatárjárás után; ezek a kisvármegyék beleolvadtak a szomszédos nagyobb vármegyékbe.

 / Így eleget tettek a régi szokásjognak és annak az 1222. évi Aranybullában is megfogalmazott törvénynek, mely akadályozta a nyugati formájú nagy hűbérbirtokok létrejöttét, vagyis annak a törvénypontnak is eleget tettek így, amely így szólt: - egész vármegyéket nem lehet eladományozni.- IV. László is tett még ilyen adományokat, de az 1290. évi országgyűlési törvény elrendelte, hogy a királyi várföldek, melyeket az ifjú és még meggondolatlan László király életében elosztogatott, visszakerüljenek még abban az évben a korona tulajdonába. Csak azok maradhattak meg magántulajdonban, melyek valódi érdemekért lettek adományozva. IV. Béla adományait viszont az 1290. évi törvény is tiszteletben tartotta, mert ő „bölcs király volt”.

     Így a korábban felsorolt vármegyékből néhány megszűnt, ugyanakkor a már ismertetett Árva, Túróc és Liptó vármegyével közel egyidőben született meg Abaúj déli részéből Heves, Abaúj északi részéből Sáros; Borsva neve elfelejtődik, helyette Bereg lesz az új név. Ezután is 72 lesz a vármegyék száma, mert a szlavóniai vármegyéket is ideszámítjuk, s a Jász-Kun kerület egy közigazgatási egységet képezett. Bár már Könyves Kálmán király Szalavóniát és Dalmát-Horvátországot egy közigazgatási egységbe osztotta be, de később külön-külön volt horvát és szlavón bán is, s a Dráván túli terület, a Száváig jó részt már Szent László király előtt is Magyarországhoz tartozott, ezért ezeket is Szent István király alapította-vármegyéknek tekintették.

    Ezért a XIX. század végéig 72 magyar vármegyéről beszélünk. Bár közben módosult helyenként a vármegyék neve, mert összevont vármegyék is születtek, de a megyeszám maradt 72. A XX. század elejére viszont létrejött az új közigazgatási szabályozás, mely a Dráván túli területet a Könyves Kálmán király által hozott szabályozáshoz igazította. Így a Dráván túli terület alkotta Horvát-Szlavóniát; a Dráván inneni vármegyék száma pedig így lett 63. A magyar vármegyék alábbi 72 számába a székely székek és a szász székek nem számítanak bele.

  IV. Béla idejében, mivel örökölte Stájer Országot, ezért Stíria is Magyarországhoz tartozott. A Veszprémtől Nyugatra eső magyarországi területet hozzácsapta, így egy külön dunántúli hercegséget képezett, s a terület hercegévé,  Veszprém központtal, fiát, István ifjabb királyt nevezte ki.

   A stíriai terület később, mint a Római Szent Birodalom része, odalett. 

 

Keresd: Lehoczky Józseftől: Magyar Lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve! - Ezen a weboldalon lévő anyag az említett könyv kiegészítése. Keresd a könyvet!

Kiadó: Novum Publishing - Ausztria-Neckenmark

Honlap: www.novumpocket.com

Könyvről bővebb: http://novella-vers.hupont.hu/

Írj egy emailt a kiado@novumpocket.com címre és rendeld meg a fenti könyvet!, mely 555. oldalas, ára: 4570Ft + szállítási költség, mely Magyarországon belül 1080 Ft, határon túl 2870 Ft! Írj egy megrendelést a kiado@novumpocket.com címre, rendeld meg,- az általad megadott címre elküldjük a számlát,- az átutalásod után kb. egy hét múlva megkapod a könyvet! - Átutalás nemcsak banki úton, hanem postai csekken is megoldható! Keresd! Rendeld meg! Nem maradhat ki a könyvtáradból!

 

Lapozz!!

Oldal: A magyarországi vármegyék a XII-XIII. században
MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI ÉS EGYHÁZMEGYÉI AZ ÁLLAMALAPÍTÁS KORÁTÓL - © 2008 - 2024 - magyarvarmegyek.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat