2. A magyar vármegyék alakulása Szent István király idején

   Negyvenöt vármegye képződött ez időben, élükön kirélyi ispánokkal, latin nevükön comesekkel, akik a Karoling-kor grófjainak feleltek meg, vagy legalábbis a király akarata szerint meg kellett volna, hogy feleljenek.

Esztergom:

  István király idejében a főváros, Esztergom, természetes központja volt egy vármegyének, mely a Duna mindkét partjára kiterjedt. - Délen, a Duna jobb partján jobbára erdős, hegyes, Északra a Dunán túl róna, majd kellemes, halmos vidék volt.

Visegrád:

  Keletre Esztergomtól, a Duna mentében, szintén jobbára hegy és erdő.

Komárom:

  Nyugatra, a Duna mindkét partján, a Bakonytól fel a Dunán át, a Duna, Vág, Nyitra folyók összetorkollása táján, Északra a Tursok erdőig, hol a honfoglalás után a Szemere nemzetség fészkelte be magát, terült el "Komáron", később Komárom. Vára szláv fészek, jelentése: "Szunyoghely", mint Visegrád neve: "Magas vár", szintén szláv fészek. Annak a "Dunaszigetnek" keleti csúcsán feküdt, melyet most Csallóköznek hívnak, amely akkor még sokkal jobban át volt szelve keresztül-kasul a Duna erei által, mint később.           

Hont:

  Esztergomtól Észak-Keletre, a Duna bal partján, az Ipoly völgyében feküdt a megye, melynek vára a német vitéz nevét viseli, kivel Koppány vezér leverésének idején találkozunk. Ő volt, aki István királyt a német lovagok szokása szerint karddal övezte.

Bars:

  Éppen Északra Esztergom vármegyétől, a Garam völgye alkotta Bars megyét, melynek várát a honfoglalás egyik hősével, Bors vezérrel hozta kapcsolatba a hagyomány.

Nyitra:

  Barstól tovább, Nyugatra, a Nyitra völgyében feküdt a régi szláv erősség, a Szent Emerámnak szentelt régi püspökség széke, Nyitra. Megyéje Északra felment a Nyitra völgyében, a folyó forrásáig, melynek völgyében: Bajmóc és Privigye, szláv nevű helyek, már Szent István korában rég megvoltak.

Trencsén:

  Szláv nevű vár, erősség a cseh-morva betörések szemmeltartására. Északra Nyitrától, a Felső-Vág völgyében feküdt.

Pozsony:

  Nyitrától Dél-Nyugatra, az Alsó-Vág jobb partján, az ország határáig és Délre a Dunáig terült el Pozsony vármegye, melynek vára a szláv "Preszlavon", németül "Breisburg", magyar jelentése szerint: "Szláv elővár"; - a Dunától Északra őrizte a német ellen az ország bejáratát.

Mosony:

   Pozsonnyal szemben, a Duna jobb partján feküdt, a folyó és a Fertő közt, keresztül hasítva a Sár vize /a mai Lajta/ által. Csupa víz és mocsár közt feküdt Mosony vármegye.

Sopron:

   Mosonytól Nyugatra, a Fertő, a Hanság és az erdős, mai Lajta-hegység között terült el Sopron, melynek vára a régi római Scarabancia helyén emelkedett, és ettől vette tán nevét is.

Győr:

   Mosonytól Keletre, azon a vidéken, hol a Rába, Rábca a Dunába torkollanak, Dél felé le a Bakonyig feküdt Győr vármegye, melynek vára a püspöki székhely, Győr volt. A Mosonytól az ország belsejébe vezető út felett uralkodott.

Veszprém:

   Délre a Bakonyban és a Bakony alatt, le a Balatonig volt Veszprém vármegye.

 

 Karakó: 

    Veszprém megyétől Nyugatra, a Közép-Rába vidékén, a Marcal mocsarai közt fekvő Karakó várának a megyéje. Mint neve is mutatja, szláv fészek, jelentése: „Sárkányvár”.

Vas: 

      A Rába felső vidékén s azután a bal parton az ország erdős határáig feküdt Vasvár megyéje.

Zala, másként Kolon:

      Vasvár megyéjétől Dél-Keletre, a Zala mentében, le a Dráváig, sőt még azon túl is, Keletre pedig, a Balatonig terült el Zalavárnak a megyéje.                           

Somogy:

    A Balatontól Dél-Keletre, le a Dráváig fekvő terület, mely hajdan Koppány vezér birtoka volt; itt keletkezett Somogyvár megyéje.

Pozsega:

     A Dráva és Száva közt lenyúló erdős hegység déli részén, az Orlyava mentében terült el, egészen a Száváig, Pozsegavár megyéje. A termékeny, sík részen talán tűzzel irtották ki az erdőt a szláv lakók, s így kapta nevét a vidék.

Valkó:

     Pozsegától Keletre a Dráva-Száva közben, az ókori Hiulca-mocsarak mentében, a hasonnevű Vulca, magyarosan Valkó folyónak a Dunába torkollásánál feküdt Valkó vára; melynek közelében még most is látszanak a régi, római vár nyomai. Valkó vármegye Délre a Száváig, Keletre a Szerémségig, az ország határáig terjedt. Északra azonban csak a torkolata táján érte el a Drávát.

Szerém:

      Valkótól Keletre, a Száva és a Duna folyók határvonala területén feküdt, a régi Syrmium területén, mely a régi időkben, a magyarok előtt püspökség volt. Nevét Szent Ernyéről kapta, latin nevén Szent Irenaeusról, ki hajdan Syrmiumnak püspöke volt  és Diocletianus császár idejében, vértanúságot szenvedett. Szent István király itt nem alakított külön püspökséget, a területet a kalocsai püspök alá rendelte. / A szerémi püspökség csak 1229. január 20-i alapítással vált külön a kalocsai érsek egyházmegyéjétől./

Szerém vármegye valójában Syrmiumnak a nyugati része volt. A Száva határfolyón túl volt a „Túlsó Szerémség”, melyen a későbbi időben voltak ugyan magyar birtokok, de területeik a szomszédos birodalomhoz, Bolgárországhoz tartoztak, később Bizánchoz. Ezen a határon túli részen jött létre később a Macsói és a Nándorfehérvári Bánság.  

Baranya: 

     Részben a Dráva jobb partjára is átnyúlva, Somogytól Keletre a Dunáig feküdt Baranya megye, melynek szláv eredetű Braina nevű vára egy régi, római várhely közelében, nem messze esett a Duna és a Dráva összefolyásától.

Tolna /Telena/:

      Baranyától Északra, szintén Somogy és a Duna közt feküdt a Duna melléki Telena, most Tolna várának a megyéje; szláv jelentése: Tárna, mely várnak a közelében már a római is építketezett.

Bodrog: 

       Baranyával szemben, a Duna bal partján, a Duna mentében, hol a folyó bodorogva kanyargott, feküdt Bodrog várnak a megyéje. A vár Bezdán alatt, a későbbi Monostorszeg közelében állott. Ide már a régi időkben a római nem telepedett, a hajdani „limesen” túl feküdt./A régi térképeken még látszik, hogy a Duna ezen a részen bodorogva folyt, a XIX. század végén át lettek vágva ezek a sűrű kis kanyarok, ma már itt egyenes a Duna-szakasz./ 

Bács: 

      Bodrogtól Délre és a Valkótól kezdve Keletre forduló Duna mentén, le a Tiszáig, Titelig, mely a hagyomány szerint Szalán /Zalán/ bolgár fejedelem székhelye volt, terjedt Bácsvár megyéje.

Kevi: 

      Bácstól Keletre, a Tiszán túl feküdt Kevi, a későbbi Keve. Vára a Duna mellett állott és hajdan végmenedéke volt Ajtony ősének, Glád vezérnek.

Csanád: 

     Kevitől Északra, a Tisza mentében, a Maros mindkét partján feküdt Csanád. Székhelye, Marosvár felvette Csanád ispán nevét, annak a győztes magyar vezérnek a nevét, aki legyőzte Ajtonyt. A megye Csanád ispán nevét megőrizte a későbbi időkre, és Szent Gellért püspökségének székhelye lett Csanád vára.

Csongrád: 

     Csanádtól Nyugatra, a Tisza mindkét partja a csongrádi ispán alatt állott. Várát szlávok építették, még a honfoglaló Ond vezér idejében, és fekete földjéről „Fekete várnak”, vagyis „Csernigrádnak” nevezték, amely név csak a későbbi időkben változott át a magyar szájban előbb Csorungráddá, majd Csongráddá.

Békés:

      Csanádtól Északra, a Fekete- és a Fehér-Körös összefolyásánál feküdt Békés vára, és a Körös folyása mentében megyéje.

Zaránd:

      Békéstől Dél-Keletre, a Fehér-Körös mentén terült el Zarándvár megyéje. 

Arad:

     Zarándtól Délre és Csanádtól Keletre, a Maros vidékén volt  Aradvár megyéje.

Fehér:

      A Maros mentében felfelé, messze az erdős hegyeken túl, melyek e’ helyt Északról és majd Délről is a folyóig lenyúlnak, és Erdélyt Magyarországtól elválasztják, terült el a Közép-Maros tágas völgyében az erdőalji Fehérvár megyéje.

Torda:   

    Fehér megyétől Északra, a régi római út mentében feküdt, régi sóbányák közelében, a római „Potaissa”, Tordavár megyéje.

Kolos: 

    Ugyanebben az irányban, Tordától Északra következett a régi római „Nopoca” helyén, a Kis-Szamos völgyében Kolosvár, később Kolozsvár és megyéje.

Doboka: 

     Kolostól még inkább Északra, de kissé Kelet felé, a Szamos egyik mellékpatakja mellett terült el Dobokavár megyéje. Az ispáni vár neve, csakúgy, mint Kolos és Torda is, régi emberek nevére emlékeznek.

Bihar: 

      Doboka megyén keresztül vezetett a Meszes útja, mely tovább, leszállva a síkságra a nagy Bihar vármegyét érte. Biharvár későbbi neve lesz Nagyvárad.

Szolnok: 

      Bihartól Nyugatra, a Tisza mindkét partján feküdt Szolnok megye, melynek vára a Tisza jobb partján feküdt, ott hol a Zagyva a Tiszával egyesül.

Szabolcs: 

       Szolnoktól Északra a Tisza mentében volt Szabolcs vármegye.

Szatmár: 

      A Szamos völgyében, az erdélyi hegyek északi aljában volt Szatmárvár és megyéje.

Borsova:  

       Szatmártól Északra, a Tisza mindkét partján, fel a Szernye mocsaráig, s azután beleoldódva az országot Északról környező nagy rengetegbe, terült el Borsova vármegye, melynek székhelye a Tisza mellett feküdt.

Míg Szabolcs és Szatmár magyar személyek nevére emlékeztetnek, addig Borsova neve szláv eredetű.

Ung:  

        Borsodtól Nyugatra, a Tisza jobb partján, az Ung vize mellett feküdt Ungvár és megyéje.

Zemplén: 

       Ungtól Nyugat felé, a Bodrog és északi mellékfolyamainál feküdt Zemplén, melynek neve elárulja szláv eredetét. Zemplén lenyúlt addig a pontig, ahol a Sajó a Tiszába ömlik.

Borsod: 

       A Sajó középvölgye, a Bükk hegység alja, le az Eger vizéig és Keletre a Tiszáig volt Borsod vármegye területe, melynek vára Északon a Bodva mellett feküdt, és a Kárpátokig terjedő erdőrengeteg szélén már mintegy végvárul szolgált.

Aba /Újvár/: 

        Borsodtól Dél-Nyugatra, az Eger vizén túl, a Mátra aljában, le a Tiszáig, azután Borsodon túl, Észak-Keletre, fel a Hernád völgyében, Zempléntől Nyugatra, két külön tagban feküdt az Aba nemzetség területe. A két terület összefüggését és a területen birtoklók rokonságát a mindkét területdarabon előforduló azonos helynevek máig is hirdetik: Csány, Zsadány, Bakta, Fancsal, Méra, Encs, Füged, Halmaj, Szikszó, Karácsond.

   Az ispán, kit Szent István király e’ vidékre rendelt, székét később egy „új várban” ütötte fel, a Hernád völgyében s ezért nyerte megyéje az „Újvár” nevet. / Később, 100-150 év múlva, majd két külön vármegyévé vált: Heves és Abaúj vármegyévé. /

Nógrád: 

       A Sajó felső völgyében és a Balhát /a mai Cserhát/aljában feküdt Nógrád vármegye, mely nevében szlávul szintén „Újvárat” jelent.

Pest: 

       A Cserháttól Délre, a Duna mentében volt Pest. Vára a Duna mellett, mint neve gyaníttatja, szintén szláv eredetű. / Pest - kemencét jelent, - németül Ofen. Később Pestnek is Ofen volt a neve, mivel német lakói így fordították saját nyelvükre a Pest szót. Mikor Buda vára 1244 és 1252. közötti időben felépült, az Ofen név átkerült Budára is. Ezért van a későbbi térképeken Buda Ofen nevezettel jelölve./

   Taksony idejében még a volgamelléki mohamedán bolgárok, vagy mint a keresztény világ nevezte, izmaeliták; - kereskedő nép szállta meg, mert Pest már ekkor fontos közlekedési hellyé fejlődött. Ami pedig még a római korban nem volt, amikor a Duna alkotta a határt, a „Limest”. A földrajzi pont a magyarok uralma alatt lett fontos hellyé.

Fejér: 

        Északra Pesttől, Esztergomtól Dél felé, erdős hegyek közt a Dunának számos szigete volt. Pesten alul kezdődött a Csepel sziget.  Pesttel szemben a hegység már megszűnik, a Duna összeszorul, a réven, melyet könnyű elérni, az átkelés viszonylag könnyű volt. Aki átkelt annak nem kellett hegyen, erdőn keresztülhatolni, hogy lakott vidéket érhessen. Természetes tehát, hogy az ország észak-keleti részéről és közepéről errefelé jártak a Dunántúlra. A közlekedés mind élénkebbé vált, amikor István király idején a mai Fehérvár lett királyi székhellyé. Megyéje a negyvenötödik megye, Szent István király korában a Dunántúlon feküdt nagyobbrészt, de hozzátartozott a Csepel sziget is és a túlsó, bal parton is egy jó darab föld, talán le Kalocsán túlig, - a solti részek.

    Északra és Nyugatra a visegrádi és a Veszprém megyéhez tartozó erdőségek határolták; Nyugatra, rézsút, a Sárvíz mosta. Már Árpád ezen a vidéken, a Noé- hegyen, vagy inkább dombon ütötte fel sátrát, közel Fehérvárhoz, attól kissé Délre. István király nem maradt meg atyja erdő-koszorúzta és Duna mosta hegyi várában, Esztergomban. Neki már nem kellett ellenségtől tartania. Ezért ősének, Árpádnak tanyáját választotta szálláshelyül, melynél szebbet, jobbat félbarbár magyar fejedelem nem igen találhatott volna. A tágas rónatáj gyönyörűségére volt a puszta fiainak. Nem messze Északra és Nyugatra gazdag vadászterület kínálkozott. Közel volt a nagy folyó, a Duna, halban gazdag. A Dunában a nagy sziget, Csepel a királyi ménesnek szabad és biztos tartózkodásul szolgált. / Csepel nevét a hagyomány szerint még Árpád fejedelem főlovászától kapta./

A szigetről a lóréven” /”Lórén”/ Adonyba, a Dunán átszállított paripák egy-két óra alatt uruknál lehettek.

    A fejérvári várat, melyet István mocsarak közé, a római Herculia területére épített, teljesen biztos erődnek tarthatták. Oly fényes volt, valódi királyi székhely a puszta fiának, a magyarnak szemében, hogy Fehérvárnak nevezte el, akkori írásmóddal „Feheruvaru”-nak; - mert a keleti fogalom szerint a fehér fényeset, kitűnőt, szépet, gyönyörűt jelent.

/ Még a gyász színe is azért fehér a keleti ember szemében, mert a halál egy szebb, új élet kezdete. Magyarországon is a gyász színe talán Nagy Lajos király korától lett fekete, előtte a fehér volt./

    Fehérvár ispánja kormányozta a vidéket. István állandó székhelyét idetette; de nyári, vagy őszi időben, mikor vadászni mentek, udvari népével kiszállott és napokat töltött a sátorban, a szabadban.

     Nem is a várra volt fő gondja, hanem a templomra, melyet a várban, állandó székhelyén, tisztelete állandó tárgyával, a „Nagyasszonnyal” kezdte építeni. Az erdélyi Gyula kincseit nagyrészt erre a műre fordította, s amint az építés haladt, a templom messze földön híres lett.

     Mint majd a későbbiekből látni fogjuk, Magyarországnak a XII. századtól kezdve, egészen IV. Béla idejéig 72 vármegyéje volt. De azok nem mind Szent István király idejében keletkeztek. Világosan látható adatokból következik, hogy ez a megyeszám egy hosszabb fejlődés eredménye. Az adatokból azt a hipotézist lehet felállítani, hogy Szent István király idejében 45 vármegyéje volt Magyarországnak. De ez csak hipotézis, mert teljes bizonyossággal semmit sem lehet tudni. A feltételezés azon alapszik, hogy a Képes Krónika egy részében - / mely, mint Pauler Gyula kimutatta, a XI. században íródott/ - Béla herceg s utána fia Géza az ország egyharmad részét bírták, s a katonai felosztás, zászlóaljaik száma megfelelt a vármegyei felosztásnak, mint ahogy e korban: soproni, nyitrai, bihari zászlóaljakról olvashatunk. Márpedig, amikor Salamon Gézát Kemejben megtámadta; Gézát három zászlóalja elhagyta, s egy maradt meg nála; s ez az egy zászlóalj volt az, mellyel szembeszállt Salamon harminc zászlóaljával. Ez az egy teljesen megsemmisült. / „Omnibus antem militibus suis percuntibus”/ Ha tehát azután kevéssel – néhány nappal rá – olvassuk, hogy Gézának a mogyoródi csatában, a nyitrai és bihari megnevezett zászlóaljakon kívül még kilenc –„ter tria agmina”-tehát összesen tizenegy zászlóalja volt: - ebből következtethetjük, hogy Géza hercegségében összesen tizenöt zászlóalja volt; melyekkel szemben állt Salamonnak kétszer annyi, vagyis harminc zászlóalja. Ebből következik, hogy az egész országra negyvenöt zászlóaljat –

„ agmina castrorum”-, vagyis 45 vármegyét feltételezhetünk. Márpedig amely megyék megvoltak 1074-ben, azok aligha keletkezhettek az István király halála óta lefolyt, zavaros, harminchat év alatt. / - Helyesebben azon tizenegy év alatt, míg végre I. Endre és Béla egyességet kötött, s amely egyességben Béla osztályrészül a hercegségét megkapta.- / A vármegyék száma így valószínűleg Szent István király idejére visszavihető, s következtethető, hogy 1074-ben ugyanannyi volt, mint 1038-ban.

    Magyarország vármegyéinek száma, alig száz évvel Szent István király halála után, már 72-re nőtt. Ebben a megyeszámban azután egy évszázadig megállapodott; sőt, a vármegyék a régi formában nem is szaporodtak többé.

  Az István király halála óta született újabb vármegyék, egynek, Bakonynak kivételével, mind az ország széleire estek. Ezek az új megyék mutatják a megművelt területek terjeszkedési irányát is.              

 

Keresd: Lehoczky Józseftől: Magyar Lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve! - Ezen a weboldalon lévő anyag az említett könyv kiegészítése. Keresd a könyvet!

Kiadó: Novum Publishing - Ausztria-Neckenmark

Honlap: www.novumpocket.com

Könyvről bővebb: http://novella-vers.hupont.hu/

Írj egy emailt a kiado@novumpocket.com címre és rendeld meg a fenti könyvet!, mely 555. oldalas, ára: 4570Ft + szállítási költség, mely Magyarországon belül 1080 Ft, határon túl 2870 Ft! Írj egy megrendelést a kiado@novumpocket.com címre, rendeld meg,- az általad megadott címre elküldjük a számlát,- az átutalásod után kb. egy hét múlva megkapod a könyvet! - Átutalás nemcsak banki úton, hanem postai csekken is megoldható! Keresd! Rendeld meg! Nem maradhat ki a könyvtáradból!

Lapozz!!!

Oldal: A magyar vármegyék alakulása Szent István király idején
MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI ÉS EGYHÁZMEGYÉI AZ ÁLLAMALAPÍTÁS KORÁTÓL - © 2008 - 2024 - magyarvarmegyek.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat